Bármely cselekvésünkre is tekintsünk, fontos, hogy a lehető legjobb hozzáállással, egyensúlyban, motiváltan végezzük azt. A tanulásra fokozottan igaz ez, hiszen a tanulás olyan tevékenység, amely gondolkodásmódunkat, tetteinket, összességében egész jelenünket és jövőnket meghatározza. Ugyanakkor - sajnálatosan gyakran - előfordul, hogy már az iskola, a tanulás említése is feszültséget, fejfájást, rossz közérzetet, esetleg még súlyosabb esetben hányingert, rendellenes testi működést (szívdobogást, fájdalomérzetet), esetleg a mentális egészséget befolyásoló tüneteket (alvászavar, depressziós tünetek, koncentrációs képtelenség, súlyos önismereti gondok) okoznak. Bármelyik tünet jelentkezik is, sürgős beavatkozásra van szüksége a tanulónak, hiszen az említett problémák fokozódhatnak, az pedig jelentős negatív hatást gyakorol a tanulási motivációra és az eredményességre.

Mi váltja ki az iskolai stresszt?

Az iskolai, tanulással vagy vizsgázással kapcsolatos stressznek több kiváltó tényezője lehet, melyek fakadhatnak belülről, az egyén irányából vagy kívülről, külső elvárás felől.

Első esetben belső feszültséget generálhatnak az önmagunkkal szemben támasztott túl magas elvárások, melyek alulteljesítése rövid idő alatt önbizalomvesztéshez, hibás önkép kialakulásához, önértékelési zavarokhoz vezethet. Fokozhatja mindezt, ha a tanuló képtelen helyesen beosztani idejét, vagy épp azért keres pótcselekvést, mert menekül a tanulnivaló elől, de az is előfordulhat, hogy épp az énidő rovására, a pihenőtől megfosztva kényszeríti önmagát tanulásra valaki. Előbbi céltalanságérzetet, és egyfajta tétlenséget okoz, míg utóbbi kimerültséghez, kényszerűség érzetéhez vezet. További belső feszültséget generálhat a rendezetlen családi, baráti, iskolai környezet és viszonyrendszer. Tekintettel arra, hogy az iskolás korú gyermekeknek fokozottan szükségük van a bizalomteljes, óvó környezetre, az ilyen nehezítő körülmények - ha kimondatlanul is maradnak - úgy dolgozódnak fel a diákban, hogy az szinte biztosan stresszorként (a stressz forrásaként) jelenik meg. Ennek speciális esete a tanárral, osztálytárssal való bizalmatlan, esetleg ellenséges viszony, és még inkább nyomasztó tud lenni a bullying (zaklatás). Ezek talán a legsúlyosabb szituációk, melyek azonnali megoldást követelnek. Ide tartoznak még a tanulási nehezítettségből fakadó stresszfaktorok, mint a különféle diszfunkciók (diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) és egyéb beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségek, melyek mind egyedi bánásmódot és saját fejlesztési tervet igényelnek.

Az egyénre minden esetben hatással van külső környezete, tehát ugyancsak stresszforrásként jelentkezik a tanulóban, ha a külső elvárások túl magasak akár a szülő, akár a tanárok irányából, melyeket képtelen teljesíteni, vagy ha olyan felelősséggel ruházzák fel, melyeket nem önként vállalt, ezért teljesítésében nem motivált, ugyanakkor retorzióra, büntetésre számíthat a mulasztás esetén. Ide sorolandó még a társadalmi nyomás is, mely rendszerint a pályaválasztás és karriertervezés során nehezedik a diákokra, hiszen folyton azt hallják, hogy minél jobb állást, fizetést, egzisztenciát kell megalapozniuk, ehhez pedig jól kell tanulniuk.

És már be is indult az ördögi kör... A (saját és/vagy a társadalom igényei alapján) gyengébben teljesítőre nagyobb nyomást helyezünk, aki ennek köszönhetően még feszületebbé válik, így kevésbé tud koncentrálni, majd éppen emiatt romlik a teljesítménye. Ennek hatására negatív megítélésben lesz része, melyet sokkal nehezebb feldolgoznia, s ez tovább csökkenti úgy a motivációját, mint az önbecsülését, összességében a teljesítő képességét. Mintha nem is lenne kiút a "22-es csapdájából"...

Stressz az egyes korosztályok esetében

A kisiskolások általában még nem érzékelnek nagyon sok stresszt a tanulással kapcsolatban, mivel normális esetben a fő cél a játékos és élvezetes tanulás megvalósítása. Ugyanakkor az életkor előrehaladtával, a középiskolában és az egyetemen jelentősebb elvárásokat támasztanak a diákokkal szemben, ezért nő a stresszszintjük is. Az egyetemisták esetében a tanuláshoz való viszony és a stressz szintje még tovább fokozódik, mivel ekkor már jelentős szerepet játszanak a jövőjükre vonatkozó döntéseik és a karrierjük alakulása. Sajnos napjainkra jellemző, hogy mindez már korai szakaszan, általános iskolai és gimnáziumi pályaválasztás során is fokozottan jelentkező probléma, ami azért kifejezetten káros jelenség, mert viszonylag fiatalok (akár 10-12 évesen) egy rossz minta, hibás stresszkezelési gyakorlat alakulhat ki a diákokban, és ez hosszú távon is rányomhatja bélyegét az életükre. Mindezek mellett, a kisiskolások és a középiskolások esetében a szülői elvárások, a baráti csoport véleménye, viselkedése, a kortársakhoz való viszony is befolyásolhatja a tanuláshoz való kapcsolatukat és a tanulás által kialakuló stresszszintjüket.

Hogy kezelhető az iskolai stressz?

Az iskolai stressz minden esetben feldolgozásra szorul, és fontos látni, hogy minden esetben az stresszt átélő személy egyéni felelőssége a legfontosabb. Tudatos és aktív cselekvésre van szükség, mely során az egyén önismeretet szerez és a számára hasznos technikák, módszerek felhasználásával és rendszeres gyakorlásával saját életén fog tudni változtatni. Megfelelő tudatossággal és önismerettel a stressz leküzdhető egyedül is, azonban egy ponton túl - és ez mindenkinek az egyedi stressztűrő képességétől függ - igenis hatékonyabb külső támogatást igénybe venni.

Számos módszer létezik a stressz kezelésére, melyek közül a legismertebbek a következők. Fontos megjegyezni, hogy mindenkinek más válik be, ezért érdemes kipróbálni több lehetőséget, hogy mindenki megtalálja a maga számára leghatékonyabb módszert.

• Relaxációs technikák: pl. légzőgyakorlatok, jóga, progresszív izomlazítás, meditáció
• Mozgás: sportolás, sétálás, táncolás vagy más fizikai tevékenység
• Szabadidős tevékenységek: kreatív hobbi, olvasás, zenehallgatás vagy más (nem önkárosító) élvezeti tevékenység
• Családi és baráti kapcsolatok: támogató emberekkel való kommunikáció, időtöltés
• Egyéni szervezőtechnikák: prioritások beállítása, időbeosztás tudatosítása, feladatok kisebb részfeladatokra bontása
• Pozitív gondolkodás és önértékelés tanulása: a saját erősségekre való fókuszálás, a pozitív tapasztalatok megőrzése és az eredmények, végső soron önmagunk elismerése
• Súlyosabb esetekben terápia igénybevétele: ha a stressznek súlyosabb, tartós hatásai vannak, ajánlott lehet pszichológushoz vagy pszichiáterhez fordulni.

Miben nyújthat támogatást a tanulási coach?

Coaching során elsősorban a belső tényezők, az önismeret, a megértés, a pozitív nézőpont kialakítása, az erősségek felkutatása, a motiváció megerősítése, a célkitűzés és a megoldások keresése áll a középpontban. A tanulási coach kérdésekkel és különféle gyakorlatokkal irányítja kliense, a coachee figyelmét azokra a már jól működő folyamatokra, melyeket önmaga is hatékonyan menedzsel az életében, és arra ösztönzi őt, hogy ezeket a jó gyakorlatokat ültesse át más tevékenységeire is, melyek örömöt szereznek számára. Ideális esetben könnyen találunk olyan tevékenységeket, örömforrásokat, melyek a tanulás szolgálatába állíthatók, ugyanakkor számos elakadás olyan mélyen gyökerezik, hogy azok feloldása komolyabb kihívást, hosszabb együttműködést igényel.

A coaching folyamat során külön figyelmet kell fordítani a külső elvárások (célok és folyamatok) okainak és elvárható eredményeinek megértése, valamint a minél mélyebb önismeretre, hiszen az önismeret a tudatos cselekvés forrása. Sokszor elegendő egy-egy szituáció pozitív átkeretezése. Ennek során azt kell tüzetesen megvizsgálni és részleteiben megérteni, hogy ugyanaz a helyzet más nézőpontból akár gyökeresen különbözhet saját, elakadt meglátásunktól, éppen ezért ha más szemszögből tekintünk helyzetünkre, gyakran más, hatékonyabb megoldásra is jutunk. Azt sem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy a külső tényezők egy része tőlünk független, megváltoztathatatlan, tehát olyan módszereket, tanulási technikákat, időbeosztást, cselekvési tervet igényelnek, melyeket a tanuló saját életében kell kialakítania, működtetnie. Ezek feltérképezésében, minél hatékonyabb gyakorlásában is támogatást nyújthat a coach. Ha mindezekkel tisztában van a diák, ösztönösen is hatékonyabb stresszkezelési módszerei alakulnak ki, így motiváltabb és vélhetően sikeresebb lesz az iskolában.

A siker pedig magával hozza az önbizalmat, a hatékonyságot, a fejlődést, a pozitívabb hozzáállást, tehát összességében egy versenyképesség és a stressztűrő képesség fokozódását. Mintha a korábbi negatív spirál, a kilátástalan csapdahelyzet visszájára fordulna, és a pozitív cselekvések egymást generálnák! Éppen ez a cél!

Pedagógusként hiszek a tudás erejében, azonban azt is látom, hogy az oda vezető út mindenkinek más és más, egyeseknek viszonylag gördülékeny, másoknak sok kitérővel, nehézséggel, kátyúval tarkított. Mikor elkezdtem tanulási coachinggal foglalkozni, rövid idő alatt megtapasztaltam, hogy hány olyan, az iskola falain belül kimondatlan elvárás, félelem, gyötrő tényező él a diákok fejében, melyek megugorhatatlan gátat szülnek bennük, így a valósághoz képest sok esetben önmaguknak generálnak problémákat.

Coachként azonban azt is láttam már, hogy tudatos tanulásmódszertannal, időbeosztással és önismerettel, valamint megfelelő ütemezésű és időben kielégítő relaxációval azonba rövid idő alatt hathatós változást lehet elérni. Azonban, mint a legtöbb változás, ez is belülről indul! A coach legföljebb hatékony támogatója, tudatos irányítója lehet a folyamatnak, melynek igazi cselekvője a diák.