Mielőtt belekezdenénk a kisgyermekkori fejlődés tárgyalásába szögezzünk le egy rendkívül fontos tételt: minden gyermek egyéni ütemben fejlődik, és eltérő időben érheti el ezeket a fejlődési mérföldköveket. Nincs elvárás, és tilos a hasonlítgatás. Vannak késleltetett fejlődésű gyermekek, akik a tipikus időkereteken kívül haladnak, és szükségük lehet támogatásra és segítségre. Ugyanakkor a szakkönyvekben rögzített tipikus fejlődési szakaszok inkább általánosítások, mintsem kötelező érvényű időkorlátok. Az egyéni képességek egyéni fejlődési ütemet eredményeznek. De miért is hasznos szülőként, pedagógusként ismerni a főbb szakaszokat, és mit lehet tenni, ha jelentős elmaradást, esetleg egy fázis kimaradását érzékeljük?

A kisgyermekkori fejlődés szakaszai

A kisgyermekkor az élet egyik legfontosabb és legdinamikusabb időszaka, amikor a gyermekek számos fejlődési mérföldkövet érnek el. Az ekkor tapasztalható fejlődési szakaszok a motoros, kognitív (megismerő), nyelvi, érzelmi és szociális területeken jelentős előrehaladást mutatnak.

Motoros fejlődés

Az újszülött a születésekor még rendkívül korlátozott mozgékonysággal rendelkezik, azonban fokozatosan elkezdi fejleszteni mozgáskoordinációját és erőnlétét. Először a nyakizmainak erősítése történik, majd következik a fej felemelése, a fordulás, a hason való emelkedés, majd a kúszás, a mászás és a járás első lépései.

Kognitív fejlődés

A kisgyermek egyre jobban érti a világot és saját gondolkodását. Az érzékelési és észlelési képességei fejlődnek, valamint megtanulja feldolgozni és értelmezni a környezetéből érkező információkat. A gyermekek a kisgyermekkorban megismerik a formákat, a színeket, később a számokat és a betűket, valamint képessé válik a problémamegoldásra és logikus gondolkodásra.

Nyelvi fejlődés

A kisgyermekkorban a nyelvi fejlődés rendkívül intenzív. A gyermekek megértik és kifejezik az egyszerű szavakat és mondatokat, és kibővítik a szókincsüket. Lassacskán elkezdenek beszélni, az egyszerű mondatoktól a bonyolultabb kommunikációig fejlődik beszédkészségük. Ebben az időszakban gyakran tapasztalható a "két-hároméves beszédroham", amikor a gyermek nyelvi képességei hirtelen fejlődésnek indulnak.

Érzelmi fejlődés

A gyermekek megtanulják azonosítani és kifejezni az érzelmeket, fejlődik az önállóságérzetük, és elkezdenek fokozatosan függetlenedni a szülőktől. Ebben az időszakban tapasztalhatók az érzelmek intenzív ingadozásai, például boldogság, harag, szomorúság vagy félelem. A gyermekek kezdenek kialakítani barátságokat, megértik mások érzéseit és szükségleteit, valamint elkezdenek együttműködni másokkal.

Szociális fejlődés

A szociális fejlődés során a kisgyermekkorban az interakciók, a társas kapcsolatok és a szociális szabályok elsajátítása játszik fontos szerepet. A gyermekek megtanulják, hogyan kell viselkedni másokkal, hogyan kell osztozni és együttműködni, valamint hogyan kell megfelelően kommunikálni és problémákat megoldani. Kialakulnak a baráti kapcsolatok, és a gyermekek elkezdenek egyre inkább társas lényekké válni.

Mozgásfejlődés az első hat évben

Magzati kor és az első év

A mozgásfejlődés magzati korban indul meg, hiszen már az egészséges magzat különböző mozgásreakciókat mutat. Az újszülött kezdetben kezdetleges, primitív reflexes mozgásokat hajt végre, majd egy hónapos korban már rövid ideig képes megtartani a fejét és kezeivel markolássza a tárgyakat. Két hónaposan elkezdik koordinálni a mozdulataikat, és kezükkel, lábukkal összerendezett mozgásokat végeznek, hogy aztán egy hónappal később a nyaki izmok megerősödése miatt képessé váljanak a fejüket is megemelni, és hasról hátra fordulni. Négy hónaposan megtanulnak felülni és kúszni, majd később mászni, aztán pedig öt hónapos korukban már aktívan mozognak, nyúlnak a tárgyakért és megpróbálják azokat a szájukba venni. A féléves gyermekek felállnak, és egyre inkább függőleges helyzetben mozognak. Innentől felgyorsul a mozgásfejlődés, és kilenc hónapos korban már négykézlábra emelkednek, és a bútorok mentén lépegetnek a picik. Mire elérik az egyéves kort, elkezdenek önállóan lépéseket tenni, és a tárgyakat elengedve próbálkoznak az önálló járással.

Második év

Miután megy az önálló járás, másfél éves korban már képesek tornyot építeni és előbb segítséggel, majd önállóan enni kanállal és pohárból inni. Két éves korban futni kezdenek, továbbra is megvan az ösztönös mászás, és egyre ügyesebbek a finommotoros mozgásokban, például, képesek lehetnek a ceruzát fogva ákombákomokat rajzolni és darabokat illeszteni egy nagyobb puzzle-ba. Egyre jobban képesek fenntartani az egyensúlyukat és tudatosan próbálgatva fejleszteni a koordinációjukat. Kezdenek biztonságosabban járni, ugrálni, és készek lehetnek kisebb tárgyak elkapására. Egyre szabadabban mozognak, felfedezik a környezetüket és próbálgatják a különböző testhelyzeteket. A kétévesek egyre erősebbek és rugalmasabbak lesznek, ez lehetővé teszi számukra, hogy aktívabbak legyenek és könnyebben teljesítsenek olyan tevékenységeket, mint például futás, mászás vagy ugrás. Utánakapnak kisebb tárgyak után, és összetettebb feladatokat is elvégeznek, mint például az építőkockák rakása. Kezdenek önállóan sétálni, lépcsőzni vagy mászni, és képesek egyszerűbb tevékenységeket önállóan elvégezni, mint például a játékok rendezgetése.

Harmadik év

Hároméves korra már tricikliznek és tudatosabban rajzolnak, játszanak építőkockákkal. Kezük megügyesedik, vonalakat és formákat rajzolnak, begombolják a gombokat vagy megkötik cipőfűzőjüket. Képessé válnak rá, hogy hosszabb ideig folytassanak mozgásos tevékenységeket, például tudnak futni, ugrani vagy biciklizni anélkül, hogy gyorsan elfáradnának. Fejlődik egyensúlyuk, és finomodik mozgásuk. Egyre kreatívabb játékokat játszanak, képesek lehetnek vágásra, ragasztásra, gyurmázásra vagy egyszerű építőjátékokkal való kreatív alkotásra. A háromévesek kiterjesztik mozgásterüket és kipróbálják a különböző testhelyzeteket és mozgásokat. Kezdenek táncolni vagy akár egyszerű sporttevékenységeket kipróbálni. Tovább javítják a kéz- és szemkoordinációjukat, amely segíti őket a mindennapi tevékenységek végrehajtásában. Képesek lehetnek öltözködni, fogat mosni, étkezni akár villával is.

Negyedik év

Négyéves korban tovább fejlődik az egyensúly és a finommotoros képességek, például vágás és ceruzával rajzolás terén. Képessé válnak körvonalak rajzolása, festésre, betűk írására vagy apró építőkockákkal való játékra. Egyre bonyolultabb mozgásokat hajtanak végre, mint például az önálló hintázás vagy futás, de egyszerűbb sportjátékokat is végeznek, például dobálhatnak, rúghatnak, elkapkodhatnak, tudatosan felismerik testük különböző részeit és képesek irányítani a mozgásukat. Kezdik megérteni a játékszabályokat és a csapatmunkát. Örömmel próbálgatják a kihívást jelentőbb egyensúlyozó játékokat, a kerékpározást, ezenkívül finomítják a testmozgásukat és irányítják a mozdulataikat.

Ötödik év

Az öt évesek egyensúlyérzéke és koordinációja tovább fejlődik. Képesek lehetnek komplexebb mozgásmintáka végrehajtani, mint például ugrások, táncmozdulatok vagy gimnasztikai gyakorlatok. Egyre precízebben rajzolnak, kivágnak formákat, ragasztanak, csomóznak és más hasonló tevékenységeket végeznek. Ügyesen kezelik és dobálják a kisebb labdákat, hosszabb ideig folytatnak aktív játékokat és más fizikai tevékenységeket végeznek anélkül, hogy kimerülnének. Képesek finomabban irányítani mozgásaikat és kezüket. Képesek lehetnek egyszerűbb műveleteket végrehajtani, mint például a bábuk irányítása, építőjátékok összeszerelése vagy egyszerűbb zenei hangszer kezelése. Kezdenek tudatosan sportkészségeket kifejleszteni, képesek lehetnek alapvető sporttechnikákat elsajátítani, például labdát rúgni, ütni, célra dobni, és ezt szívesen gyakorolják, mutatják is.

Hatodik év

Hatéves korra a gyerekek finomítják mozgásukat, és pontosabb, koordináltabb mozgást végeznek. Reakcióidejük tovább gyorsul, gyorsabban reagálnak az ingerekre, például elkapni egy labdát, elkerülni egy akadályt vagy reagálni egy sportjátékban. Szívesen sportolnak, tudatosabban fejlesztik testtudatukat és testkontrolljukat, pontosabban érzik testük pozícióját és mozgását. Képesek lehetnek megjegyezni és reprodukálni koreográfiákat, és fejleszthetik ritmusérzéküket és koordinációjukat. Egyre finomabb mozdulatokat hajtanak végre, például apró részek illesztését, finom vonalak rajzolását vagy részletes műveleteket a kézügyességüket igénylő tevékenységeket.

Hogyan hat a mozgás az idegrendszerre?

A kisgyermekkori mozgásfejlődés és az idegrendszeri érés között szoros kapcsolat áll fenn. Az agy és az idegrendszer fejlődése során a mozgás kritikus szerepet játszik az idegsejtek, az agyhéj és az idegkapcsolatok kialakulásában és szerveződésében. Egy biztos: a mozgásfejlődés - minthogy maga is egyfajta tanulási folyamat - szoros kapcsolatban áll az iskolai értelemben vett tanulási készségek és képességek rendszerével. De hogyan és miért?

A mozgás segíti az agyi területek fejlődését és specializációját. Az aktív mozgások, mint például mászás, járás, futás, ugrás és finommotoros tevékenységek, stimulálják az agyi idegsejtek és kapcsolatok alakulását, érését. Ez elősegíti az agy szerveződését, növeli az idegsejtek számát és az idegkapcsolatok számát, és erősíti az agyi működést. Ezzel együtt a mozgás segíti a kognitív folyamatokat, például a figyelmet, a koncentrációt, a memóriát és a gondolkodást. A mozgásos tevékenységek stimulálják az agyban található neurotranszmitterek (idegi átvivők), például a dopamin és az endorfin felszabadulását, amelyek pozitív hatást gyakorolnak a tanulásra és a hangulatra. A hangok utánzása, a ritmusérzék fejlesztése és a szájizmok kontrollja, fontos szerepet játszanak a beszédfejlődésben. A mozgásos tapasztalatok segítik a gyermeket a beszédhangok és a nyelvi kommunikáció megértésében és visszaadásában, képzésében, a finom motoros készségek (mint például a ceruza fogása és a vonalhúzás) fejlesztése pedig elősegíti az íráskészség kialakulását. A finom mozgások erősítik az agyi kapcsolatokat, amelyek szükségesek az íráshoz és az olvasáshoz. A közös játék, a csoportos sportok vagy a tánc, támogatják a szociális készségek és képességek fejlődését, hiszen a közös mozgásos tevékenységek során a gyerekeknek együtt kell dolgozniuk, együttműködniük, kommunikálniuk és megosztaniuk a feladatokat. Ez elősegíti a szociális interakciók és az együttműködés fejlődését, valamint erősíti a társas kapcsolatokat. A mozgásnak továbbá pozitív hatása van az érzelmi és mentális egészségre is. Az aktív mozgásos tevékenységek segítik a stressz csökkentését, javítják a hangulatot, növelik az önbizalmat és segítenek a figyelem fenntartásában. Az egészséges idegrendszer és a megfelelő agyi fejlődés hozzájárulnak a jólléthez és a tanuláshoz.

Neuroplaszticitás: az agy újraszerveződési képessége

Az idegrendszer fejlesztése nem korlátozódik kizárólag a kisgyermekkori időszakra, hanem folytatódhat az általános iskolás vagy akár későbbi korban is. Az idegrendszer rugalmassága és a neuroplaszticitás (az agy rugalmassága és alkalmazkodóképessége) lehetővé teszi, hogy az agy továbbra is képes legyen új kapcsolatokat létrehozni és új készségeket megtanulni, vagy akár elveszített képességeket újratanulni. A neuroplaszticitás a központi idegrendszer azon képessége, hogy változzon és alkalmazkodjon az élmények és a tanulás során. Ez azt jelenti, hogy az agy és a gerincvelő képes új idegi kapcsolatokat kialakítani, meglévő kapcsolatokat erősíteni vagy módosítani, valamint átrendezni az idegi hálózatot. A neuroplaszticitás lehetővé teszi az agy számára, hogy alkalmazkodjon a környezeti változásokhoz, új készségeket tanuljon és sérülések vagy betegségek után helyreálljon.

Az agyban található idegsejtek, az úgynevezett neuronok, képesek új kapcsolatokat kialakítani és megerősíteni a szinaptikus kapcsolatokon keresztül. Az idegi aktivitás és az élmények hatására az agyban kémiai és strukturális változások történnek, amelyek az idegi kapcsolatok erősödését és átrendeződését eredményezik. Ez lehetővé teszi az agynak, hogy új információkat fogadjon be, rögzítsen és hasznosítson. Ez fontos szerepet játszik az emberi fejlődésben, a tanulásban és az agyi rehabilitációban. Az új tapasztalatok és kihívások révén az agy folyamatosan módosítja a idegi kötődéseket, ami hozzájárul a kognitív, érzelmi és motoros készségek fejlődéséhez. Az agyi rehabilitáció során, például a stroke vagy agykárosodás esetén, a neuroplaszticitás teszi lehetővé, hogy alternatív útvonalakat találjon az érintett területek károsodása miatt, és újraépítse az elveszett funkciókat.

A neuroplaszticitás felismerése és kihasználása fontos a terápiás és oktatási módszerek terén. A megfelelő környezeti stimuláció (mint például a mozgásfejlesztés), az aktív tanulás és a rendszeres gyakorlás elősegítheti az idegrendszer fejlődését és a neuroplaszticitást. Az agy tudniillik - függetlenül az életkortól - folyamatosan képes új ismeretek megszerzésére, a készségek fejlesztésére és a fejlődésre.

A komplex mozgásterápia (és az alapját képező Delacato-féle mozgásterápia) olyan terápiás megközelítés, amelyek célja az idegrendszer fejlesztése és az idegi kapcsolatok javítása azáltal, hogy specifikusan a mozgásfejlődés és az idegrendszeri működés javítására összpontosít. A KMT megalkotója Kulcsár Mihályné, akinek pedagógiai munkássága során célja (volt és van) a mozgással kapcsolatos készségek és képességek fejlesztése, valamint az idegi kapcsolatok stimulálása. A terápia többféle mozgásforma, játék és gyakorlat kombinációját alkalmazza, hogy segítse az idegrendszeri érés folyamatát. A Kulcsár Mihályné-féle komplex mozgásterápia (KMT) módszere a motoros és érzékszervi rendszerek együttműködésére összpontosít, mely során különböző mozgási mintázatokat, gyakorlatokat és játékokat alkalmazunk, amelyek segítenek az egyénnek fejleszteni az egyensúlyt, a koordinációt, a testtudatot és a finommotoros készségeket. Ezek a tevékenységek stimulálják az idegrendszert és elősegítik az idegi kapcsolatok kialakulását és megerősítését.

Az idegrendszer fejlesztésére számos más terápiás megközelítés és módszer is létezik, amelyeket hivatásos szakemberek alkalmaznak. Ezek közé tartoznak például a fizioterápia, az ergoterápia, a logopédia, a kognitív terápiák és a speciális oktatási módszerek. Ezek a terápiák és módszerek más-más módszertan szerint, de ugyancsak segíthetnek az idegrendszer működésének optimalizálásában, a kognitív képességek fejlesztésében, a motoros készségek javításában és az esetleges tanulási nehézségek kezelésében. Hogy kinek melyik módszer válik be, ahogy a fejlődés üteme, úgy ez is egyén- és szituációfüggő.